Végre eljött a tavasz egyik legszebb része.
Rózsaszínben pompázik a gyönyörű Tóth Árpád sétány. Nem is hozhatnék ennél szebbet a költészet napjára, természetesen József Attilával.
József Attila: Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
