A Dunakanyar számos gyöngyszemet rejt. Ezek közül az én szívem csücske Dömös, melynek partjáról, a hajóállomásról csodás kilátás nyílik a túloldalra.
Sajnos a vízállás most alacsony, azonban még így is gyönyörű, főleg ha a naplemente idején járunk arra.
Dömös mellé ma Babits Mihály idézete társul, aki ma 81 éve halt meg, és akinek életében szintén meghatározó volt a Dunakanyar.
„Nagy varázsló a Duna. Kölcsönösen hat mindnyájunkra. Titkon és nyilvánosan vele élünk, mint egy életosztó szeretővel. Neve címerünk és előnevünk, zászlónk és jelszónk, emlékünk és reményünk. Minduntalan átvonul életünkön, mint egy termékeny gondolat s a jövő lehetősége. Veszélyek idején a fejünk felett izzik és nyugtalanítja lelkiismeretünket. Jósorsban elandalít és felejtet szépen, mint egy édes muzsikaszó. Szeretjük mi a Dunát nagyon.
Mindnyájan emlékszünk arra a percre, amikor először pillantottuk meg a folyót. Az élet döntő látomásai ilyenek. A nagyság és erő, élet és álom, biztonság és hagyomány érzelmei fogták meg szívünket. Vizének tükrén felcsillant egyéni sorsunk s nemzetünk sorsa is erősen. A táj néha világnézet. Egy életre döntő hatással van a gyermekkori táj. Az első természeti kép alakítja ki alapszemléletünket, képzeletünk állandó színpadát. Akkor jő létre a tájszemlélet, amikor kialakul az emberben az egyéniség.”
(Babits Mihály: A Duna költői, Előszó)
