Mostanában sűrűn jelentkezik Kolodko Mihály új miniszoborral.
Legújabb alkotása a Bókay János utcában, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának kerítésén ül. Kolodko Mihály a szobrot jótékony adományként ajándékozta a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért szervezetnek, felhívva ezzel a figyelmet a diabétesz korai felismerésének fontosságára, valamint megemlékezve az inzulin felfedezésének 100. évfordulójáról. A szobor érdekessége a szurikáta hátán lévő hátizsák, utalva arra, hogy egy diabéteszes gyermek soha nem indul el otthonról a táskája nélkül, melyben inzulin, mérőeszközök, valamint megfelelő élelem van.
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
