A vár 2021-ben, egész évben felújítás miatt zárva lesz. Tervezett nyitás: 2022. március
Az alábbi sorok állnak Hollókő honlapján. Felújítás vette kezdetét, mely során megújul a Cserhát lankáival és a különleges palóc falu panorámájával büszkélkedő vár.
Hollókő várának története IV. Béla uralkodásáig tekint vissza, a tatárjárást követően ugyanis szorgalmazta, hogy kővárak épüljenek. Az 1260-as évek körül a Kacsics nemzetségből származó I. Péter által épült meg a vár legkorábbi része, az öregtorony, melyet később követtek a falak körülötte és a belső palota, majd az évszázadok során kiegészült bástyákkal, lakórészekkel, kápolnával, vízgyűjtővel, ciszternákkal, és néhány tulajdonossal.
A pusztulása az 1700-as években indult el, ekkor ugyanis I. Lipót király a várak lerombolását rendelte el. Néhány évre még sikerült megmenteni, de 1711-ben elbontották a hidakat, a bejáratait és a külső várudvar szakaszait, 1718-ban pedig már romként emlegették, köveit a lakosság elhordta.
Hollókő várának feltárását 1966-ban kezdték el, és a 30 éves munkálatokat követően 1996-ban adták át a látogatók számára. 2014-ben történt legutoljára nagyobb felújítás, melyet követően már látogathatóvá vált az öregtorony, megszépült az ebédlő, konyha, várkapitányi rész, kovácsműhely és fegyverterem.
Idén ugyan a várat nem járhatjuk be, de Hollókő mindenképp különleges élményt nyújt a kirándulóknak. Jellegzetes utcái, hangulata egyedülálló, nem véletlen, hogy a Világörökség részeként tartják számon a Cserhát falvát, melynek határában egy nagy fekete holló fogadja az arra járókat. A legenda szerint ugyanis Kacsics András elrabolta, és az épülő Szár-hegy várába zárta a szomszéd földesúr asszonyát, akinek boszorkány dajkája az ördöggel szövetkezve fiait hollóvá változtatta. A köveket lebontva szabadították ki az asszonyt, közben pedig a nem messze lévő sziklára hordott darabokból megépítették a várat, mely a Hollókő nevet kapta.
„Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél,
Régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem,
S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,
Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen;
“Éji vándor”, így susogtam, “az babrál a reteszen;
Az lehet, más senkisem.”
(Edgar Allen Poe: A holló, Kosztolányi Dezső fordítása)
